Fellépő: Enyedi Éva, Gräff Zoltán, Rupert Melinda, Rupert Róbert,
Szabó Gábor, Teke Ilona, Uracs Antal, Turós Éva
Szervező:Enyedi Éva
Manager: Hatvani István
Kísérő: Sándor Eszter
Mesélő: Rupert Róbert, {Zotyó megjegyzéseivel}
Táncok: Trip to Bavaria / Inverness Reel, Allison Rose, Johnnie Walker,
Postie's Jig
Szombat: 3 henger, próba, homokvár, fellépés, alpolgármester, uborkalé,
zsüri, szépségkirálynő, autósbuli, Mirigy, vezérszurkoló, dizsi
Vasárnap: strand, gyertya, Ópusztaszer
Szombat reggel találkoztunk az Üllői úti felüljáró alatt 3/4 8-kor. Három autóval mentünk, Dreher sörösautó (Anti, Eszter), a 19 éves Ford Fiesta három hengerrel (Zotyó, Gábor, Elnökasszony Éva) és a Toyota Corolla (Robi, Melinda, Évi, István, Ica). Szerencsére Zotyó autójával nem volt probléma {90-100-al ment három hengerrel}, ezért 10 óra körül értünk le Kiskunmajsára, ahol elfoglaltuk az emeletes vaságyakkal felszerelt 2 db katonai sátrunkat. Gyors öltözés (vetkőzés) után próba {a sátor előtt a füvön}. A zenét az autóm rádiója szolgáltatta {Mivel Zotyó igen előrelátóan kazettán is elhozta, nem csak CD-n}. A szomszédos sátrak lakói nagyon néztek minket, mintha a Marsról jötünk volna.
Próba után irány a strand, először megtekintettük a fellépés helyét, fürödtünk, majd a csapat fiúinak nagy része homokvárat épített Zotyó főépítész vezetésével. Akik ebben nem vettek részt, közben benevezték Zotyót a IV. fürdőszépe szépségverseny zsűrijébe, mint erre a feladatra a legmegfelelőbb embert. {És milyen jól döntöttek! Tiszteletükre októberben hálaadó buli lesz rendezve} Száradás után visszamentünk a ruháinkért. Az öltözködéshez egy műanyagból készült katonai sátrat kaptunk, aminek a belső hőmérséklete és páratartalma vetekedett egy szaunáéval, ezért öltözködés közben többször ki kellet jönnünk friss levegőért {és száradni}. Közben derült ki, hogy az érkezésünk óta megváltozott a fellépés helye, a "boxring" színpad helyett a főszínpadon fogunk fellépni. De mivel mi nagyon rugalmasak vagyunk gyorsan alakalmazkodtunk az új feltételekhez.
Amíg mi öltözünk addig megjött Kéry György a dudás is. Röpke 20 perc alatt sikerült megbeszélnünk vele, hogy mikor szerepel ő és mikor mi. Először 3 számot játszott, utána dudaszóval bevezetett minket a színpadra.
A fellépés jól sikerült, a Zotyó által készített CD-re táncoltunk. Úgy tűnt, a közönségnek is tetszettünk. Ismét egy kis dudaszó következett, majd a táncház {amire már csak negye óra időnk maradt}. Mindenki választott magának párt a közönség közül. A táncot {Canadian Barn Dance} Zotyó tanította, és mutatta be Turós Éva segítségével.
Ismét gyors átöltözés, Zotyó mint a BSTK képviselője {mármint a szépségverseny zsürijében} továbbra is a skót öltözéket kellett viselje. A büfé felé vettük az irányt, ahol a rendezőségtől kapott étel, üdítő és sörjegyek felhasználásával töltöttük meg bendőnket. Az üdítő jegyeket természetesen üdítő sörre váltottuk be. A szépségversenyt a színpad elől és mögül egyaránt figyelte csapatunk. A verseny igen szoros volt, az első helyezett egyetlen pont különbséggel, a BSTK által delegált zsűritag 10 pontjával nyert.
Zotyó mint a zsűri oszlopos tagja, egy 1640 g töltőtömegű (kb. 2.5 l) uborkásüveget kapott frissen csapolt Arany Ászok (gyártja: a Dréher Sörgyárak RT.) sörrel tele, amit felajánlott közös fogyasztásra. Közben megismerkedtük Feró Sándorral Kiskunmajsa alpolgármesterével. Ekkor jött az ötlet és így született kép a szépségkirálynővel és Kiskunmajsa alpolgámesterével közösen. {És a kép a szépségkirálynőről Zotyóval. Ekkor kérdezte meg, hogy: "Átölelhetlek?", amire ugye nem lett volna illő nemet mondanom}
Az alpolgármester úr nem tudott megbírkózni a saját uborkásüvegjével, ezért a segítségünket kérte és mi természetesen nem mondtunk nemet. Közben a fürdő igazgatója is csatlakozott hozzánk, akinek szintén segítettünk az uborkásüveg kiürítésében. Az alpolgármester úr közbenjárásával (emlékeink szerint) még vagy három ubárkásüveget ürítettünk ki közösen. Miután az uborkásüvegek kiürültek, az alpolgármester úr még mindenkinek hozott egy üveg sört, aminek az elfogyasztása nem okozott különösebb problémát.
Eközben az Irigy Hónaljmirigy is elkezdett készülődni az esti koncertre. Eddigre már nagyon jó volt a hangulat. Amíg mi is az esti koncertre készültünk, Anti bíztatására sörösautó mászó versenyt rendeztünk, ami egy-két fő kivételével mindenkinek sikerült (egyszerre), mialatt az összes járókelőt arra biztattunk: "Mondd azt, hogy Hónaljmirigy !".
Amíg mi Antival fagyit kerestünk, a többiek elfoglalták (a mások álatal odavitt padokon) a nézőtér első két sorának közepét. Mivel sokat kellet várni a koncertig, közben elfogyott 2 l sör {amit Robi finanszírozott} és 18 gombóc fagylalt {amit Robi és Anti finanszírozott}.
Aztán végre elkezdődött a koncert. A koncerten felléptek: az Irigy Hónaljmirigy zenekar, Uracs Antal vezérszurkoló, és én mint a közönség énekese {és főcsápoló}. Többször bíztatták a közönséget, hogy úgy kell viselkedni, ahogy azt a vezérszurkoló mutatja. A társaság nagyobb része rekedtre kiabálta a torkát. A koncert végén a zenekar egyik tagja fényképet is készített rólunk (Polaroid), amit itt mindenki meg is tekinthet. A koncertet tüzijáték követte, miután visszamentünk a kempingbe. Aki bírt, még elment a majsai diszkóba. (Én már nem bírtam.)
{A dizsibe potom három kilométeres út vezetett, viszont legalább kétszer annyinak tűnt, mivel gyalog mentünk (Két Éva, István, Antiék, Zotyó). Persze senki nem merte vállalni, hogy volán mögé ül. A dizsit az alpolgármester ajánlotta, szerinte 1500-2000 ember is van ott egyszerre, de olyan nagy, hogy beférnek. ÉS tényleg. A dizsi egyik részében vizsonylag jó számok is mentek, oda tértünk be néhányszor ropni. Volt egyszer rocky is, meg olyanok, mint: Afrika (Éva kérésére), Pocsolyába léptem, stb). Antiék előbb leléptek, mi fél három körül döntöttünk a távozás mellett. Egy benzinkútnál még megálltunk feltöltődni (Balaton szelet, kóla, francia dracsé, meg ilyenek). Fél négyre végre be is estünk az ágyba.}
Másnap reggel ébredés, mosdás után a környék egyetlen ABC-je felé vettük utunkat. A választék és az árak is mindenki számára csalódást okozott {vagyis a választék kicsi volt, az ár meg nagy}. Ezt a boltot nem nekünk találták ki. Miután minden szükséges megvolt, következett a közös reggeli a kemping gyönyörű kerti pavilonjában.
Megbeszéltük, hogy megnézzük az emlékparkot Ópusztaszeren. Telefonon azt a tájékoztatást kaptuk, hogy 4 óra előtt ne is menjünk oda, mert nem tudjuk megnézni a Feszty körképet, így először a strandra mentünk. Egész nap főleg az előző nap fáradalmait pihentük ki, mialatt Zotyó a gyertyamártó mesterséget tanulta, és új ötleteket is adott a mesternek.
Közös ebéd és fürdés után elindultunk, hogy megtekintsük országunk egyik nevezetességét Ópusztaszeren. Miután a 4 órási csoportról lemaradtunk (késtünk 2 percet), így csak a fél hatosra kaptunk jegyet. A 700 ill. 1000 Ft-os belépőjegyek megváltása után szétoszlottunk, hogy sétát tegyünk a parkban és megnézzük a kiállításokat.
Én Zotyóval indultam megnézni az íjász bemutatót. Bemutatót ugyan nem láttunk {mert csak egyszer van egy nap}, de sok minden mást igen. A bemutató helyszínén egy táblát találtunk, hogy ha lenne bemutató, akkor az elég drága belépőjegy mellé még 300 Ft-ért válthatnánk jegyet a bejutáshoz.
Elsőként egy hatalamas bográccsal találkoztunk, {majd egy jurta sátorba mentünk be, ahol Zotyó persze megpróbált felmászni a jurta tetejére az onnan lelógó kötélen, de fölül rosszul volt megkötve, ezért félútról jobbnak látta visszamászni, és lemondott róla, hogy kinézzen a jurta tetején). }
Rábukkantunk a magyar útépítés című kiállításra. Talán nem kellene ennyire lejáratni az országot. A látvány a következő: bal oldalon egy múlt századi építőmunkás kubikus talicskával és szerszámokkal mutatja be a múltat, a jobb oldalon viszont egy mai narancssárga ruhás építőmunkás, akinek a zsebéből egy üveg Arany Ászok sör lóg ki, a háttárben pedig a szögre felakasztott nylon szatyrot láthatunk, ami üres műanyag flakonokat tartalmaz. Azt hittük ennél rosszabbat már nem is láthatunk. Tévedtünk. A fák mögött roncs, rozsdás szovjet gyártmányú traktorokat és kombájnokat találtunk.
A kisvonat megtekintése után a szélmalom irányába indultunk el. Szívesen megnéztük volna fent is a kiállítást, de technikai okot miatt zárva volt. Azért az első és második szintjét megnézhettük a malomnak. {Ez volt az egyik legjobb az egész parkban}
Láttuk a tűzoltó és postakocsi szertárat, a postát, a pékséget, a fodrászt, a szatócsboltot. {Kicsit kiábrándító a szatócsbolt ajtajában látható SCHÖLLER jégkrém árjegyzék}
Mivel az idő sürgetett, elindultunk a körkép irányába. Körbejártuk a tavat, ahol a vízügyi kiállítást néztük meg. {Ez a rész sokkal jobb volt, mint a falumúzeum}. 5:15-kor már mindenki izgatottan várta, hogy bejussunk a körképhez. A bejárat előtt meghallgattuk az ismertetőt, majd elindultunk befelé.
A látvány lenyűgöző volt. Meghallgattuk az ismertetőt, majd mindenki körbejárt, mialatt a kép különböző részeinél az ahhoz a részhez kapcsolódó zörejeket lehetett hallani, ami még emelte az élvezetet. Rövid pihenő után átrendeztük a csomagokat és hazaindultunk. Ez a hétvége mindannyiunk számára emlékezetes marad. Reméljük jövőre is meghívnak minket.
