Helyszín:Néri Szent Fülöp Általános Iskola (XVI. kerület Béla utca 23)
Fellépő:
Láng Szilvia, Kerner Judit, Rupert Melinda, Sándor Eszter, Rupert
Róbert, Salamon Attila, Molnár Zsolt, Uracs Antal
Szervező:Sándor Eszter
Tánctanár:Kerner Judit
Táncok:
Trip to Bavaria + Inverness Reel ;
Wind on Loch Fyne ;
Whiteadder Jig ;
Schiehallion
A felkérés egy nagyon kedves barátnőmtől jött: farsangi bált szerveznek a bosnyák téri plébánia számára, és tavaly annyira megtetszett nekik a skót tánc,hogy most szívesen néznének egy bemutatót és tanulnának néhány táncot egy "profi" tanártól. (Tavaly közülük valaki tanított egy táncot, amit valamikor, valahol külföldön tanult. Már akkor is tőlem kértek zenét.)
Próbálni csak egyszer tudtunk, és az is kalandos volt, mert próba előtt két órával telefonált Szilvi, hogy Gábor lebetegedett. Szerencsére Robi elhozta Melindát a próbára, így csak egy emberrel volt kevesebb a Schiehallionban. Pontosabban, megvolt a létszám, ugyanis Anti karján beállt a táncba Bori is. (Nem tudtuk kire hagyni, így ő is jött velünk próbálni a Sörgyárba.)
Ekkor még úgy volt, hogy Gábor a fellépés idejére meggyógyul és akkor lesz kardtánc is, de az élet nem így hozta. Gábor nem gyógyult meg, sajnos (remélem azóta jobban vagy!), így a kardtánc helyett valami mást kellett kitalálni. Én, az egyszerűség kedvéért, a Trip to Bavaria-ra gondoltam, de amikor a fellépés előtt négyszer végigtáncoltuk, annyira untuk, hogy inkább gyorsan megtanultuk az Iverness Reelt is.
A fellépés jól sikerült, nagy sikerünk volt. Az volt a jópofa ebben a farsangi mulatságban, hogy házaspároknak szervezték, így amikor a tánctanításra sor került nekünk nem kellett senkit felkérni, mindenkinek volt párja. Ennek ellenére, természetesen beálltunk mi is, hogy segítsünk Juditkának.
A tánctanítás is jól sikerült, sokan és lelkesen táncoltak, jó volt a hangulat. A fellépés végén a lányok kaptak egy-egy cserép Primulát, azaz Kankalint (Juditkától tudom,hogy puccos latin név a kankalint takarja). Ehettünk és ihattunk a résztvevők által készített finomságokból, amit meg is tettünk, mert addigra igencsak megéheztünk, hiszen a programunknak kb. 11-kor lett vége. Ekkor átöltözés és indulás haza. Azaz, csak indultunk volna, ugyanis az a srác, aki az előttünk szerelplő bűvészt hazavitte, megkocsikáztatta az iskola kapujának kulcsát is. Fél tizenkettő után ért vissza. Mi addig sem tétlenkedtünk, sűrűn látogattuk a szendvicsekkel, süteményekkel megrakott asztalokat, majd jó hangulatban, ámde igen fáradtan elindultunk haza.
S.Eszter