Fellépő: Láng Szilvia, Sándor Eszter, Uracs Antal,
Turi Gábor, Turós Éva, Várlaki Tibor
Szervező: Turi Gábor
Táncok: ???
Segélykérés érkezett a brit nagykövetségről, hogy el tudnánk-e menni táncházat tartani gyerekeknek Pécsre, ott ugyanis British Roadshow veszi kezdetét szombaton, ami mindenféle rajzversennyel és ki tud többet Nagy Britanniáról vetélkedővel próbálja majd meg a (kiskorú) nagyérdeműt odacsalogatni a főtér betonjára (mint kiderült kockakő).
Többszöri egyeztetés eredményeképpen nemcsak tánctanításra kaptunk felkérést, hanem egy rövid, 10 perces bemutató megtartására is nyílott lehetőség. Mivel az ügy sürgős volt, a klubbon megjelentek közül az Uracs "család" és a Várlaki "család" vállalta, hogy Szilvivel és velem együtt megtanulja a fellépő táncokat és lejön saját kocsijával Pécsre. Én összeállítottam a fellépés táncait (egy jig háromszög-szettben táncolva, egy strathspay szintén háromszög szettben és egy reel-mix hagyományos felállásban), amit interneten eljuttattam az illetékeseknek.
Szerdán kimerítő próbát hajtottunk végre Eszter lakásán (külön köszönet a mintegy 30 liter ásványvízért és a hasonló mennyiségű hideg csipkebogyó-hibiszkusz teáért, amit a 32 fokos meleg hatására azalatt a néhány óra alatt elfogyasztottunk).
Szombaton 13 órakor (plusz-minusz 30 perc, inkább plusz...) találkoztunk Pécs főterén a piros double-decker árnyékában (a busz magyar forgalmi rendszámmal rendelkező őskövület, mindegy 40 éves, a maximum sebessége kb 40 km/h, ja és Győrből jött oda...) Ott derült ki, hogy a pécsi hivatalos szervek igérete ellenére sem hangosítás nincs a téren sem CD lejátszó, ami ugye nem túl bíztató. De a követségi és a council-os szervezőcsapat előrelátását bizonyítandó a busz sofőrjénél volt egy hordozható magnó amely CD lejátszót is tartalmazott. Néhány (6 db) tartós elem segítségével sikerült életre lehelni illetve maximális hatékonyságra bírni a szerkezetet. Sajnos a hangereje még ezek ellenére sem múlta felül a klub lejátszójának hangerejét, ami ugye tudvalevőlegesen nem tartozik a fülsüketítő megawatt-betyárok népes csoportjába. De legalább volt valami.
A szomszédos egyházi iskola egyik tantermét is kinyitották nekünk, így átöltözni is volt már hol, látszólag tehát minden összeállt a bemutatóra. Illetve mégsem, mert ügyesen még azt is sikerült elérni, hogy autóinkat (3 db) beállíthassuk a gimnázium udvarára a fellépés idejére. Ez jó ötletnek tűnt először, de később kicsit kezdtünk meginogni ebben, ugyanis mintegy 20 perc elteltével mind az öten egyre jobban izgultunk Antiért, aki az én istrukcióim alapján próbálta megtalálni az utat az iskola kapujáig, ami ugye nehezített feladatnak számít...! De a happy end nem maradhat el (pedig ez nem amerikai film) és Anti némi késéssel bár, de mindannyiunk hangos üdvrialgása közepette becsörtetett a parkolóba.
A gyors átöltözést követően így még arra is maradt 5 percünk, hogy a táncokon egyszer végigrohanjunk (persze ahhoz képest, hogy azért mentünk oda 2 órával a kezdés előtt, hogy legyen elég időnk gyakorolni, ez nem tűnik túl jó eredménynek, de több a semminél, és ugye olyan profi klubnak, mint a BSTK, nem kell sok idő a próbára - ezt talán épp elnökasszonyunk fejtegette ott a helyszínen.)
A próbát követően kirohantunk a térre és megpróbáltunk elkeríteni az utca aszfaltjából egy jókora darabot, hogy mégse a macskakövön kelljen táncolni. Ez csak úgy sikerült, hogy teljesen elzártuk a forgalom elől a tér közepén keresztbe vezető utat, arrébb "toltuk" az autóbuszt és így a parkoló lett a bemutató színhelye. (El tudjátok képzelni milyen nagyszerű élmény velúr bőr talpakon tocsogni a poros-olajos aszfalton? De hát a táncért mindent feláldozunk, ugye?) Az elkerítő hadműveletek közepette realizálódott bennünk az a tény, hogy a szabadban előforduló erős széllöketek nemcsak belőtt hajunkat fogják felborzolni, hanem viseltes kiltünket is meg fogják emelgetni néha-néha. Ez akkor, amikor van szabad kezed a fellibbenő ruhadarab leszorítására még nem olyan nagy baj, de tánc közben amikor például éppen kétkezes forgást hajtasz végre valakivel, na akkor már nem annyira mókás a dolog. Legalábbis a kilt viselőjének nem az. Ahogy elnéztem a nézőket, számukra ez igencsak mókás volt. Meg kellene szerezni a videófelvételt (valaki videózott), gondolom ez a felvételen is jól látható...
A meghírdetett programhoz hűen 15 órakor (a barikádépítés miatt kis késéssel talán) megkezdődött a bemutató. Illetve megkezdődött volna, ha a CD lejátszó is így akarta volna. De nem így akarta. Az "ő" elképzelése szerint a táncosoknak elég minden 8 bar-nyi zenéből csak 6-7-et lejátszani, a többi szerinte fölösleges. Sajnos eszerint is cselekedett. Megálltunk, okosan és kérőn néztünk a lejátszóra, újra indítottuk, az eredmény változatlan volt. Újra leálltunk. A CD lejátszó tulajdonosa először a CD-imet okolta a történtekért, de azzal az egyszerű ténnyel, hogy nem ugyanott ugrott az egymást követő alkalmakkor a zene, sikerült meggyőznöm arról, hogy itt valami másról lehet szó. Tanulva a Burns estéken tapasztaltakból a néha igen élénk szélrohamokra fogtuk a történteket. Isteni szikra pattant elő: tegyünk pulóvert a lejátszó alá és csináljunk szélárnyékot! (mindeközben a közönség ütemesen nem csinált semmit - egyesek elmentek fagyizni.) Átalakítottuk a teret, megtettünk mindent, amit lehetett, újra felálltunk, újra indítottuk a zenét és természetesen a Cd ismét akkorákat ugrott, mint egy bakkecske. Mit volt mit tenni, újból megálltunk és újból kiderült, hogy a legegyszerűbb megoldások a legcélravezetőbbek: a magnót kézben kell tartani, akkor nem ugrál (illetve nem olyan sokat és nagyot). Nosza rajta, újból nekiveselkedtünk és a közönség ütemes tapsvihara közepette sikerült végigtáncolnunk a programot. A taps vélhetően inkább annak szólt, hogy a magnó végre szólt, de talán egy kicsit nekünk is.
A bemutató (szöveggel együtt 10 perc) után jött a táncház: papák, mamák és gyerekek, fiatalok és idősek együtt ropták a skót táncot a mocskos aszfalton. (4 szettnyi ember jött össze, ami barátok közt is legalább 32 ember) Kb 1 óra alatt 2 táncot gyakoroltunk el és táncoltunk végig jó sokszor, mindenki nagy örömére és megelégedettségére. Egyik-másik kisgyerek igazi talentumnak bizonyult. Kicsit megfagyott a levegő, amikor még egy párost szerettem volna toborozni a nézők sorából, ugyanis a második tánchoz szigorúan 4 párosra volt szükség egy szetten belül, és az invitálásomra egy igencsak "jókedvű" férfi páros közeledett dülöngélve felénk hangos szavakkal éltetve a lehetőséget és széles kar- és csípő mozdulatokkal bizonyítva, hogy szakadt ruházatuk ellenére ők igenis alapos tánctudás birtokában vannak. Szerencsére sikerült őket jobb belátásra bírnom (hmmm... mi inkább gyerekekre gondoltunk!!!!).
A fellépés után hatosban elmentünk vacsorázni (persze előtte átöltöztünk illetve visszaöltöztünk), és a helyi halászcsárda szárnyas remekeiből (azért volt aki halat is evett) bő táplálékot vettünk magunkhoz a kimerítő munka megérdemelt jutalmaként. A vacsora után véletlenül utunk épp egy cukrászda előtt vezetett el... A táplálkozás ílymódon való megkoronázását követően idejét láttuk elindulni hazafelé. Ezen ötletünket a gimnázium portása nem igazán támogatta és álláspontjának kellő nyomatékkal történő alátámasztására hatalmas lakatokkal zárta le az udvarból kivezető kaput. Némi diplomáciai érzék és rábeszélő képesség segítségével (mi igazán megértjük, hogy milyen nehéz a portások élete...) megnyíltak az ég és a gimnázium kapui. Persze, ha valaki végre odaadja a kisujját, akkor már az egész kézre vágyik a másik.... Anti is így gondolta, mivel a kapu kinyitását követően nem a kocsija felé vette sürgős lépteit, hogy mielőbb távozhassunk a helyszínről és engedjük jó portásunkat visszatérni a focimeccs izgalmaihoz (vagy más, hasonlóan halaszthatatlan tevékenységéhez), hanem erősen összeszorított térdekkel és szánalomra méltó tekintettel tette fel ártatlan kérdését többszörösen meggyötört emberünknek: nem tudná az iskolát is kinyitni mégegyszer? Nagyon kell pisilni...
Összességében tehát jól sikerült ez az egész napos kirándulás is, a kezdeti nehézségek miatt a tervezett 1 óra helyett mintegy másfél órát vett igénybe maga az akció, de ezt a rajzverseny résztvevőin kívül senki nem nehezményezte (ők is csak azért, mert közvetlenül utánunk jött a rajzverseny eredményhírdetése). Remélem a közeljövő hasonló eseményei (sör-fürdő fesztivál, tánc- zene fesztivál, stb) is hasonlóan jól fognak sikerülni, ami tovább öregbíti majd klubunk eddigi jó hírnevét.
Gábor (Turi)